A kollaboráció NqP szerző közreműködésével született. Nem jelöltem meg az általa és általam írt részeket, a stílus úgyis felismerhető:)
Graffiti street art by peCsel <3
A szemerkélő eső egyre kövérebb és nehezebb cseppekben esett. Szilke rövid, waxolt, precízen formázott frizurája lassan teljesen lelapult. Oldalra fésült frufruja homlokába tapadt. Kék szemei dacosan világítottak, úgy zoomolt rá a falra felfújt, már majdnem kész műre.
Tehetséges volt, hosszú, kecses ujjai művészi graffitit festettek a Csepel művek egyik romos, elhagyatott és persze gondosan lezárt falára. Fekete és fehér színek domináltak, UV rózsaszín vonalakat csempészett bele, hogy megbolondítsa a ying-yang balancában, körkörös alakban felfestett szöveget. A betűk cikornyásak voltak, szinte szanszkrit feliratok, de a magyar abc torzított írásjeleit használta. Az úgyis jól értette, aki oda tévedt, netán válaszolt is rá, ha éppen úgy hozta az ihlet… vagy el nem kapták.
Szilke imádott elhagyatott, régi épületekben kóricálni. A gondolatai tisztázódtak, ahogy az üres falakra festette őket. Vandalizmus, vagy művészet?
Ugyan, ki mondja meg, mi a jó és mi a rossz?
Mi a perverz, a helyénvaló?
A prűd anyjuk, vagy az a félkegyelmű hittan tanár, akihez Donnát járatták…?
Fiús indulattal köpött egyet.
Őt már rég nem tudták irányítani, ami azt illeti, nem is volt rá szükség. Néha az volt az érzése, hogy ő mindannyiuk anyja, apja és nagyanyja is egyszemélyben. Ebben a családban kétség kívül ő járt két lábbal a földön, de időnként neki is ki kellett eresztenie a gőzt. Vagy gázt. Hát festett.
Falakra, lépcsőkre, aszfaltra… és néha vasúti vagonokra is. Szerette nézni az elsuhanó vonatokat, mintha tova vitte volna az összes gondját, mit a festékeskannáján át eresztett ki a világra. Sziszegő kígyóként szórta a festéket, békés, kisimult arccal.
Soha sem kapták el. Na, nem mintha nem bukott volna le, de a rendőrök lomhák voltak az ő nyurga fürgeségéhez mérten.
– Hé fiam, állj meg…! – kiáltotta utána a rendőr akkor hajnalban, a soroksári út egy gyártelepének udvarában, ahol éppen illegál buli basszusa dübörgött. Mintha nem is neki szólt volna. Hiszen lány volt. Arca hamvas-fehér, finom vonású, de karakteres élű, szája szép, keskeny metszésű. Hosszú hajjal akár egy goth díva is lehetett volna…de Szilke kerülte a feltűnést. Legalábbis megpróbálta. Így is többen figyeltek fel rá, mint szerette volna. A lányok és fiúk egyaránt kívánatosnak találták. Femboy szerű karaktere egyszerre hordozta magában a női törékenységet, az érzékeny fiús bájt és valami megmagyarázhatatlan misztikumot. Aurája nem volt kifejezetten nőies, de férfias sem. Mégis, természetesen szép volt, a szemei kéken és okosan villantak a sötétben. Hosszú, kecses lábaira neccharisnyát húzott, egyszerű shorttal, mely látni engedte fokhagymányi fenekének alsó, félhold ívét. Előszeretettel viselt fekete hoodiet, mely eltakarta almányi, de kemény és hegyes kis melleit. A legtöbben kíváncsian szemlélték ezt a teremtést, ő azonban senkire sem volt kíváncsi.
Az emberek untatták. Úgyis mindig ugyanaz volt a vége…
Szilkében öreg lélek lakozott. Drámára nem, csak békére vágyott… és Donnára.
Ó igen, a kicsi Donna. Még az ő megacélozott szívét is megmelengette saját tükörképe, a csenevész csitri. Olyan élettel teli volt, de épp oly’ naiv is. Szilke szerette volna mindentől megóvni, noha jól tudta, ez lehetetlen. A húga tinédzser volt, tomboló hormonokkal, jó adag exhibicionizmussal és felfedezési vággyal.
Hiába is jártatta a száját, pont az ellenkező hatást érte el. Így kísérletet sem tett rá, hogy tiltással fegyelmezze Donnát. Egyszerűen csak mellette volt. Ha szüksége volt rá, ha sírva jött haza egy részeg buli után, mert valamelyik kis pöcs megint nem tudott vigyázni rá… Senki sem tudott úgy vigyázni Donnára, mint ő. Mert senki sem szerette úgy, mint Szilke. Donna amilyen hirtelen és forrófejű, legalább annyira érzékeny és törékeny volt.
Nem egyszerű nővéri szeretet volt az amit Szilke Donna iránt táplált, jóval mélyebb kötelék fűzte össze őket. S bár a lány sosem vallotta be Donnának, nehogy megrémissze, vagy elidegenítse magától; szíve minden szerelmével szerette őt.
Mikor úgy érezte nem bírja tovább elraktározni ezt a sok levezetetlen energiát, festeni ment. Az éj leple alatt, amikor senki sem láthatta.
– Tiszta Halle B Vibe, nem? – hajolt a fülemhez a haverom túlüvöltve a torz, dobhártyaszaggató piepkicket.
– Ja, eszméletlen, hogy pár éve még Ausztriáig meg Hollandiáig kellett menni egy ilyen buliért…
Most pedig itt van, Csepelen, az Armageddon elhozta nekünk Magyarországra a hamisítatlan hard partykat. A buli hangulat tényleg autentikus, a Playgroundban pedig flashek a fények. Néhányszor megálltam veretés közben és csak gyönyörködtem a szivárványszínűen és kéken csavarodó világításban. A vörös sávos lézerek tökéletes hangulatfestésként szolgáltak egy-egy veretősebb, rage taposáshoz, a szikragépek sárkányként hánytak tüzet az égig. A pokolban buliztunk és ördögien jó volt. Az összes energiát, felgyülemlett feszültséget, agressziót kicsatornáztam a bulin, boldog mosollyal az arcomon.
GPF-en mindenki elengedte magát – vagy épp kifordulhatott hétköznapi önmagából, ha épp’ olyanja volt. Az emberek kezében hatalmas, felfújható műfalloszok, akárcsak a külföldi fesztiválok aftermoviejain, vagy live felvételein. Egyesek még a maszkos uptempo king szettje után is ezekkel a mókás gumifigurákkal a kezükben flangáltak fel-alá.
Hatalmasat tomboltam az I’m a Virgin-re és a Greazy Frogra, a hangulat forró volt, tempós és szeletelős, de azért eufórikusan éneklős. Mindenki totál elengedte magát, vagy kiengedte magából az állatot. You can be a lesbian, this is all okay! At the end of the song…
Denoisert a galériáról hallgattuk, fentről az egész staget és táncteret belátni a Playgroundon. Benne volt a kordonszaggatós, menetelős raw, erős kickekkel és az ismertebb dallamokkal vegyítve – szóval minden, ami egy velős, ütős hard szetthez kell.
Egyre több Billx track hangzott el a szettek alatt, a Halibo-ra ringatóztam, aztán verettem, totál extázisban. Később, lentről új arc és stílus ragadott magával. Olyan dark dnb-s, dubstepes, de dinamikus szólamú zenét tolt a maszkos Cursative. Egyedi fúzió, vad hangzás, keverve a régről ismerős ritmikákat. Ugyan, ki ne emlékezne a tető Rewind bulijaira?
Ördögbotot pörgető arcok és goth-dark ruhás underground egyének vegyültek a Rakehell pólós hardcore szcéna tagjaival. Mindenki tökéletesen megfért egymás mellett, azt hiszem, remek bulit tudhatunk magunk mögött.
Pucuék szettjét még megvártam, míg a lábam bírta. Elvadult, állatias uptempo volt, villámgyorsaságú flasheffekteket előidéző stroboszkóptechnikával. Imádtam.
Még csak most kezdődik a nyári szezon, de már készülünk a következő külföldi fellépőre. Október 22-én Aftershock látogat el hozzánk, a hazai kedvenceinkkel körítve. Kihagyni nem ér!
Eddig is tudtam, hogy a PSY képmutatás a pszichedelikus szubkultúra közösségileg fenntartott hoaxa, legimitizálja az összes addikciót és mentális zavart. Azt hittem már semmin sem lepődöm meg tíz év goázás után, de még mindig nem égtem ki teljesen. Először puffogtam és elégedetlenkedtem bogyó peaken, zero szerotonin persze, amúgy is mindig szenvedek valamin. De azét az tényleg csalódás volt, hogy Hatikwa nem live set-et tolt.
Egy ideig flashelgettem a letisztult menetelős náciprogira, meg az acides színes-fraktálos erdő vizuálra. Meg az emlékekre, amiket ez a zene elevenít fel zsenge huszas éveim elejének afterjaiból. Mostanában dolgozni szeretek rá, változnak a szokások. Az amf már nem partydrog, funkcionális serkentő, a psy nem after, hanem háttérzene a matrixban való droid munka mellé.
Ez nem a psy hibája. Én maxoltam ki az élményt, a szerotonint és dopamint meg nulláztam. Nem baj, semmi sem tart örökké, tiszta narkós buddhista káosz boroszkány succubbus lettem harminc éves koromra, Soma Mama Gésa elbújhat. Asszem indítok egy astro csatornát, meg okkult tarot coaching workshoppot. Édenred utalványt és jó minőségű MDMA kristályt is elfogadok.
Aztán a kijelzőn megjelent a havi futószalagon gyárott sample-PSY mixekben fellelhető árlista.
Ez egy random aktuális példa csupán, a szeptemberi psytrance adag. A ketás bemivannáladozós afteres aláfestés a pakkleves mellé, mikor már minden mindegy, csak adjál rá hangot, meg húzzál ki még egy csíkot, tesa.
Rögtön ezzel kezdődik a videó.
Aztán pulcsik, ajándéktárgyak és Merchandise termékek jelentek meg a kivetőn. Álltam, majd kínomban elröhögtem magam, tapostam még egy kicsit, aztán mikor egy édesre és barátkozósra lasztizott szőke lány elkezdte masszírozni az irodista munkától elgémberedett, amftól befeszült vállaim és csukyás izmaim, irtó zavarba jöttem. Az érintés hirtelen, emberi, valódi volt, de már a hátsó szándéktól féltem, meg, hogy közben a zsebembe nyúl, vagy csak be akarja hivatni magát valamibe.
Nem megy ez már nekem. Azt sem hiszem el, amit én magam vélek feltételezni, vagy érezni. Goodbye, Goa.
Szép tíz év volt. Vagy ha szép nem is, tanulságos. No way out.
The only way out is in.
In and Out.
6 in 6 Out. I collect your fuckin head.
Hatikwa azért még mindig király, de asszem most a Radical Moodz-t jobban érzem, nyuggerben, a négy fal közt a ledlámpámmal és egy random felcsapott, lejárt licenszű Wordbe írogatva a konteoim és kifacsarodott gondolataim. Én már csak egy megment, enyhén pszichózisos, öreg goás-hardos-identitászavaros skizo freak vagyok. Vagy mi.
PS.: A dark insanity volt. Szétadtam, főleg aki fél öt körül játszott rendkívül high BPM szettet.<3
AJÁNLOM AZ OLDALT
