Lilith merev kitartott karral, rezzenéstelenül ült lótuszülésben Annickkal szemben. Hosszú ujjai közt himbálózó obszidián inga metronómszerűen lengedezett kelet és nyugat közt, a lány üvegesedő szemei előtt.

Annick képtelen volt felidézni akár egyetlen olyan emlékképet, ahol bármely szülője, rokona felismerhető lett volna. Barátai nem voltak. A Boersma család elzárva tartotta őt a külvilágtól. Magántanulóként oktatta őt az apja, amikor nem tanult, akkor az anyjának segédkezett a házimunkában, s persze mindenekelőtt a helyi muszlim közösségi életben vett részt.

Egészen tudatlannak tűnhetett, ám rendkívül intelligens, érzékeny kislány volt, aki burokban nőtt fel. Lilith nem állhatta, hogy ne segítsen rajta. Ugyan már soha sem tudhatja meg, mi lett volna, ha normális, szabad gyermekkort és életutat kap, de azt még megtapasztalhatta, mivé válhat az ő démoni segítségével.

A nővérek napok óta nem látták Lilithet. Az a pletyka járta, hogy már nem érdekelte többé a fekete hit terjesztése. Valóban, Lilith úgy érezte, mindent elért, amit akart. Most új küldetést érzett magáénak, lelkében nyugtalanul kavargó, kitörni készülő tettvágy feszítette. Itt már egyébként is mindent véghez vitt, amit lehetett.

A katolikus egyház templomai feketén ragyogtak Baphomet vigyázó bal keze alatt. Megtette, amit az Ördög megkövetelt tőle. Most máson volt a sor, egy egész új generáción. Lilith szívügyének érezte, hogy utat mutasson nekik, hogy lássák, van más választás, mint amit a világ és a nagyhatalmak beléjük sulykoltak.

Annick Boersma volt az élő, ártatlan bárány eltévelyedett példája. Lilith anyai szeretettel oltalmazta a lányt. Nem számított hány nap telt el, hányszor telt ki a hold – nem hagyta magára fogadott leányát. Annick nem merte elhagyni a kolostor alagsorát. Probst nővér időnként hármat koppantott a minden fényt és életet kizáró zárt tölgyajtón, ezzel jelezvén, hogy ételt és italt hozott.

Lilith senki mást nem engedett Annick közelébe, még a legközelebbi bizalmasait sem. A lány így is félt, még tőle is, napok múltán is. Olykor úgy ölelte, mint anya a néma gyermekét. Bár nem lehetett szóra bírni a teremtést, osztozott a fájdalmában, átvett belőle és Annick mellkasa napról napra könnyebbé vált. Újra lélegezni kezdett.

Lilith ekkor látta elérkezettnek az időt a hipnózisra.

Elő kellett csalogatnia azokat az eltemetett emlékeket, melyek bezárták Annick Boersmát. Lilith fel akarta szabadítani a lány lelkét, kerüljön is bármibe.

Elszìvom a békapipát kikkerhoedjéban
Sniffany Nederlandban megint túl kész van
A béka sem veszi észre, ha lassan főzik meg
Ezek itt többen szép lassan ölnek meg
Rotterdam Hools,
Majdnem Kispest
Itt a falra fújt graf
màsképp' is feest
Rotterdam Terror Corpse
Jobb ha egy szót sem szólsz!
Hogy ennyi évesen
Itt ragadtàl te is
Hàny év utàn is?
Ne vegyél mindent
túl véresen.
Hollandia elvesz
emlékeket, elpusztìtott
agysejteket, szerelmeket
Pénzt.
Jelenetet rendez, mikor
kinek kedvez, kockajàték mindez.
Hazajàrok néha, mint mosolygó kis béka
Keserédesen
...ezer évesen.

Szupermaci, ujabb strigula vagy a jegyzetfüzetemben
(De a zeehondkick meg a madamm bevallom engem basztak meg 🐸💚😬)
Kész vagyok mint a hàzifeladat
A jegyeladásban, apró szàmadat
Nem'tom mi ez a kibaszott kàosz àradat
és, mondd, miért kötök ki mindig ugyanott?
Annyiszor lekéstem azt a sàrga vonatot
Több sínen siklott ki, az is, meg az életem is
Lehetne ez puszta véletlen is
de a màniàkus séma túl gyakori ahhoz
A fogyatkozó fejezetek gátolják, hogy lapozz

***

Amikor háromszor mondom le majdnem az egészet, de azért bevásárolok hat kiló narancssárga ruhát X-Qlusive-ra. Végül mikor már rezignáltan, félrészegen, hátradőlve mindent elengedek Rotterdam Beergaardenjében, akkor csak rám nézel, hogy akarok-e jegyet én meg odacsúsztatom a telefonom feloldva, a-lanatural, minden mocskos chatablakkal megnyitva. Mire imbolyogva visszatérek a női mosdóból egy random szervált sörrel a kezemben, amiben ki tudja mi van, de enyhén darál a kép (a másik slejmet okádik induláskor pedig én szóltam, hogy valami van a piában és nem én voltam - ja, hogy hánytam? Nem emlékszem.), addigra nyertél nekem egy Supremacy jegyet. Mint aki jól végezte dolgát megint hátra vágódok a széken, eszembe juttatjátok, hogy még egy jegy kéne. Ja, hogy - legyintek. Azt is megnyeritek. Belenyalok a kristályba, teszt meg amolyan minden mindegy jelleggel. Keserű, aztán édeskés. Pure.

K. utálja ha írok róla, úgyhogy nem írok. (De azért csak írtam, bleee XD) <3

Már hazafelé megérint picit, a bulin a meleg napsütötte Brabanthallanben meg széjjelvág. Pont kellemesen, kétkörösen. Azért vicces, hogy az első adagom bevételekor egy egész sor női mosdót elkordonoznak, és egyedül állok ott. Most akkor rajtakaptak, vagy VIP vagyok? 

Mit számít már, de tényleg? KUT bazmeg, Supremacyn vagyok és azt sem tudom ki játszik, mert minden ugyanúgy szól. Szépek a fények. Drága a sör. Kurva dögösek a félmeztelen kétméteres fresh holland huszonéves fiúk. Az egyik narancs legyezővel kínál, de csíkot kér. Nem kell legyező, amúgy is van már kettő, az egyiket úgy találtam. Törött volt, de örökbe fogadtam. Az MDMA erősítő a haldokló empátiám.
Nem panaszkodom, öt percet nem ültem a bulin, végig verettem, ahogy kell, jó volt azért, de már most a Pandemoniumot várom. Pedig ott, na ott aztán biztosan nem lesz megváltás az Infinite Chamberben. :D (BTW ha valaki tud egy kis megváltást, csere is érdekel.)

***

Amikor háromszor mondom le majdnem az egészet, de azért bevásárolok hat kiló narancssárga ruhát X-Qlusive-ra. Végül mikor már rezignáltan, félrészegen, hátradőlve mindent elengedek Rotterdam Beergaardenjében, akkor csak rám nézel, hogy akarok-e jegyet én meg odacsúsztatom a telefonom feloldva, a-lanatural, minden mocskos chatablakkal megnyitva. Mire imbolyogva visszatérek a női mosdóból egy random szervált sörrel a kezemben, amiben ki tudja mi van, de enyhén darál a kép (a másik slejmet okádik induláskor pedig én szóltam, hogy valami van a piában és nem én voltam - ja, hogy hánytam? Nem emlékszem.), addigra nyertél nekem egy Supremacy jegyet. Mint aki jól végezte dolgát megint hátra vágódok a széken, eszembe juttatjátok, hogy még egy jegy kéne. Ja, hogy - legyintek. Azt is megnyeritek. Belenyalok a kristályba, teszt meg amolyan minden mindegy jelleggel. Keserű, aztán édeskés. Pure.

K. utálja ha írok róla, úgyhogy nem írok. (De azért csak írtam, bleee XD) <3

Már hazafelé megérint picit, a bulin a meleg napsütötte Brabanthallanben meg széjjelvág. Pont kellemesen, kétkörösen. Azért vicces, hogy az első adagom bevételekor egy egész sor női mosdót elkordonoznak mire előkecmergek, és egyedül állok ott a sornyi toitoi előtt. Most akkor rajtakaptak, vagy VIP vagyok? 

Mit számít már, de tényleg? KUT bazmeg, Supremacyn vagyok és azt sem tudom ki játszik, mert minden ugyanúgy szól. Szépek a fények. Drága a sör. Kurva dögösek a félmeztelen kétméteres fresh holland huszonéves fiúk. Az egyik narancs legyezővel kínál, de csíkot kér. Nem kell legyező, amúgy is van már kettő, az egyiket úgy találtam. Törött volt, de örökbe fogadtam. Az MDMA erősíti a haldokló empátiám.
Nem panaszkodom, öt percet nem ültem a bulin, végig verettem, ahogy kell, jó volt azért, de már most a Pandemoniumot várom. Pedig ott, na ott aztán biztosan nem lesz megváltás az Infinite Chamberben. :D (BTW ha valaki tud egy kis megváltást, csere is érdekel.)

PS: nem'tom. Ez itt most nem egy Supremacy beszámoló. Persze, jó volt, meg minden, de az időzítés, a betegség, a lemondások, a sold out és a pótlék X-Qlusive volkliedje énekkórista kilátásai annyira lehoztak az életről, mint háromnapos lejövő egy normális fesztivál után, csak ez sajna a before volt. De azért a káosz rendre intett, alakult itt minden is, még több is, mint kellett volna. Azért Furyant szétadtam, csak ezek a félórás szettek még az én kattogó óraművemben is furcsa időzavart képeztek. Legalább Gay Zero Project sem mert ilyen ultradivat kislány HS-t tolni ezen az eventen. Nem mondom, hogy maga volt a sötétség, de azért közelítgetett a szürke ötven árnyalatához. Baszott ez, csak nem akkorát. Vagy az én toleranciám és ingerküszöböm tolódott túl. Meg amúgy is imádok panaszkodni.