A holland Trainspotting, de tényleg. Isten ments, hogy én itt összehasonlító filmkritikai elemzésekbe kezdjek, hát who am I ugye, meg hát 90-es generáció vagyok. Se nem ősgabber, semmi közöm hozzá - de azért én azt hittem naívan, hogy ez egy történelmi és zenei kulturális értékekeket megjelenítő film lesz. Hát ehhez képest csak narkóznak, szórnak és szétverik egymást, de az OST legalább fasza. 

Nekem kurvára trainspotting vibe már az eleje is, ahogy főhősünk elmélkedik az egzisztenciális void és a fuck the system filozofikus mélységeiről.

"Beetje slapen beetje neuken beetje eten en dan gewoon nog een keer." 

"What did we do all day? What all wild animals do.A little resting, a little fucking and occasionally getting off your butt to look for some food.  Now we are 3000 thousand years further and what exactly have we achieved? We built cities, flew rockets to the moon, invented drugs against typhoid and built giant factories where we all spend fifty weeks working ourselves to death every year. Fifty weeks of toil and then go on holidays for two weeks.... 

... And what do we do when we're there? Exactly. A little resting. A little fucking. And occasionally getting off your butt to look for some food. 

Resting. Fucking. Eating.

We haven't made any progress at all."

Mijenigaztölle. Choose life!

Az ember alapvetően egy állatias ösztönlény, egocentrikus, magát mindennél és mindenkinél különbnek tartva, mindenféle valós és logikus megalapozottság nélkül. Különösen szubkultúrákba verődve fokozódó a jelenség. Nincs kivétel. Én sem vagyok az. Sex and violence. A többi csak körítés és önfényező szófecsérelés - tette hozzá az önjelölt asztalfiók-író hümmögve lekörmölve még egy mondatot. :) Regresszálunk. Megyünk a piktogrammok felé. 

Azért az cuki tanmese-jellegű, hogy a széphajú, szomorúszemű fiú paradicsompakolós ismétlődő jelenetei közepette siratja a zongorista kezeit és a soha ki nem teljesedő belső művészt. Ez meg enyhén Sefa utalás, de lehet, hogy csak én látom bele. Leven is lijden, ugyebár. 

Az is egész' megható amikor a másik kopasz szanaszét veri a nője szüleinek házát baseball ütővel, természetesen külön hangsúlyt fektetve a Szűz Márias képre is a falon. Szilánkok szállnak szerteszét, ahogy az üveglap közepébe talál. 

Erről annyira ez a vidi ugrik be:

Látszik a tekintetén a nemhelyeslő, megtört fény csillanása. De azért nem csinál semmit, ugyanúgy szív meg szór tovább a film hátralévő részében is. Hát ennyi ez.

A kiskutyát kár volt kivágni az ablakon, az állatokat mindig úgy sajnálom a filmeken. 

Elszìvom a békapipát kikkerhoedjéban
Sniffany Nederlandban megint túl kész van
A béka sem veszi észre, ha lassan főzik meg
Ezek itt többen szép lassan ölnek meg
Rotterdam Hools,
Majdnem Kispest
Itt a falra fújt graf
màsképp' is feest
Rotterdam Terror Corpse
Jobb ha egy szót sem szólsz!
Hogy ennyi évesen
Itt ragadtàl te is
Hàny év utàn is?
Ne vegyél mindent
túl véresen.
Hollandia elvesz
emlékeket, elpusztìtott
agysejteket, szerelmeket
Pénzt.
Jelenetet rendez, mikor
kinek kedvez, kockajàték mindez.
Hazajàrok néha, mint mosolygó kis béka
Keserédesen
...ezer évesen.

Szupermaci, ujabb strigula vagy a jegyzetfüzetemben
(De a zeehondkick meg a madamm bevallom engem basztak meg 🐸💚😬)
Kész vagyok mint a hàzifeladat
A jegyeladásban, apró szàmadat
Nem'tom mi ez a kibaszott kàosz àradat
és, mondd, miért kötök ki mindig ugyanott?
Annyiszor lekéstem azt a sàrga vonatot
Több sínen siklott ki, az is, meg az életem is
Lehetne ez puszta véletlen is
de a màniàkus séma túl gyakori ahhoz
A fogyatkozó fejezetek gátolják, hogy lapozz

***

Amikor háromszor mondom le majdnem az egészet, de azért bevásárolok hat kiló narancssárga ruhát X-Qlusive-ra. Végül mikor már rezignáltan, félrészegen, hátradőlve mindent elengedek Rotterdam Beergaardenjében, akkor csak rám nézel, hogy akarok-e jegyet én meg odacsúsztatom a telefonom feloldva, a-lanatural, minden mocskos chatablakkal megnyitva. Mire imbolyogva visszatérek a női mosdóból egy random szervált sörrel a kezemben, amiben ki tudja mi van, de enyhén darál a kép (a másik slejmet okádik induláskor pedig én szóltam, hogy valami van a piában és nem én voltam - ja, hogy hánytam? Nem emlékszem.), addigra nyertél nekem egy Supremacy jegyet. Mint aki jól végezte dolgát megint hátra vágódok a széken, eszembe juttatjátok, hogy még egy jegy kéne. Ja, hogy - legyintek. Azt is megnyeritek. Belenyalok a kristályba, teszt meg amolyan minden mindegy jelleggel. Keserű, aztán édeskés. Pure.

K. utálja ha írok róla, úgyhogy nem írok. (De azért csak írtam, bleee XD) <3

Már hazafelé megérint picit, a bulin a meleg napsütötte Brabanthallanben meg széjjelvág. Pont kellemesen, kétkörösen. Azért vicces, hogy az első adagom bevételekor egy egész sor női mosdót elkordonoznak, és egyedül állok ott. Most akkor rajtakaptak, vagy VIP vagyok? 

Mit számít már, de tényleg? KUT bazmeg, Supremacyn vagyok és azt sem tudom ki játszik, mert minden ugyanúgy szól. Szépek a fények. Drága a sör. Kurva dögösek a félmeztelen kétméteres fresh holland huszonéves fiúk. Az egyik narancs legyezővel kínál, de csíkot kér. Nem kell legyező, amúgy is van már kettő, az egyiket úgy találtam. Törött volt, de örökbe fogadtam. Az MDMA erősítő a haldokló empátiám.
Nem panaszkodom, öt percet nem ültem a bulin, végig verettem, ahogy kell, jó volt azért, de már most a Pandemoniumot várom. Pedig ott, na ott aztán biztosan nem lesz megváltás az Infinite Chamberben. :D (BTW ha valaki tud egy kis megváltást, csere is érdekel.)

***

Amikor háromszor mondom le majdnem az egészet, de azért bevásárolok hat kiló narancssárga ruhát X-Qlusive-ra. Végül mikor már rezignáltan, félrészegen, hátradőlve mindent elengedek Rotterdam Beergaardenjében, akkor csak rám nézel, hogy akarok-e jegyet én meg odacsúsztatom a telefonom feloldva, a-lanatural, minden mocskos chatablakkal megnyitva. Mire imbolyogva visszatérek a női mosdóból egy random szervált sörrel a kezemben, amiben ki tudja mi van, de enyhén darál a kép (a másik slejmet okádik induláskor pedig én szóltam, hogy valami van a piában és nem én voltam - ja, hogy hánytam? Nem emlékszem.), addigra nyertél nekem egy Supremacy jegyet. Mint aki jól végezte dolgát megint hátra vágódok a széken, eszembe juttatjátok, hogy még egy jegy kéne. Ja, hogy - legyintek. Azt is megnyeritek. Belenyalok a kristályba, teszt meg amolyan minden mindegy jelleggel. Keserű, aztán édeskés. Pure.

K. utálja ha írok róla, úgyhogy nem írok. (De azért csak írtam, bleee XD) <3

Már hazafelé megérint picit, a bulin a meleg napsütötte Brabanthallanben meg széjjelvág. Pont kellemesen, kétkörösen. Azért vicces, hogy az első adagom bevételekor egy egész sor női mosdót elkordonoznak mire előkecmergek, és egyedül állok ott a sornyi toitoi előtt. Most akkor rajtakaptak, vagy VIP vagyok? 

Mit számít már, de tényleg? KUT bazmeg, Supremacyn vagyok és azt sem tudom ki játszik, mert minden ugyanúgy szól. Szépek a fények. Drága a sör. Kurva dögösek a félmeztelen kétméteres fresh holland huszonéves fiúk. Az egyik narancs legyezővel kínál, de csíkot kér. Nem kell legyező, amúgy is van már kettő, az egyiket úgy találtam. Törött volt, de örökbe fogadtam. Az MDMA erősíti a haldokló empátiám.
Nem panaszkodom, öt percet nem ültem a bulin, végig verettem, ahogy kell, jó volt azért, de már most a Pandemoniumot várom. Pedig ott, na ott aztán biztosan nem lesz megváltás az Infinite Chamberben. :D (BTW ha valaki tud egy kis megváltást, csere is érdekel.)

PS: nem'tom. Ez itt most nem egy Supremacy beszámoló. Persze, jó volt, meg minden, de az időzítés, a betegség, a lemondások, a sold out és a pótlék X-Qlusive volkliedje énekkórista kilátásai annyira lehoztak az életről, mint háromnapos lejövő egy normális fesztivál után, csak ez sajna a before volt. De azért a káosz rendre intett, alakult itt minden is, még több is, mint kellett volna. Azért Furyant szétadtam, csak ezek a félórás szettek még az én kattogó óraművemben is furcsa időzavart képeztek. Legalább Gay Zero Project sem mert ilyen ultradivat kislány HS-t tolni ezen az eventen. Nem mondom, hogy maga volt a sötétség, de azért közelítgetett a szürke ötven árnyalatához. Baszott ez, csak nem akkorát. Vagy az én toleranciám és ingerküszöböm tolódott túl. Meg amúgy is imádok panaszkodni.