Minden reggel egy nehéz születés Minden születésnap egy újabb temetés Egyszerre születek és szülöm magam Kattan az óra, kattan az agyam Néha van úgy, hogy elvetélek De legalàbb nem a ti elvetek szerint élek
Első flashre finoman szelt
Szelíden
Már-már megszeppenve
Szolídan szólt szinte
elhitetve: életlen a penge
Pengeélen táncolok
száz ütemre
veretve
egyszerre
egy többszólamú
két oldalú
lemezre
Ahogy rám néz
Ahogy érint
Attól mindez
értelmét vesztette.
Egyszerű ez:
KISS -
Keep it simple
Witch
a black one
but makin' magic
(oh, how tragic)
Bitch
can take every
Inch
of You
is it illusion, real or a sweet belief?
it does not matter what I believe
Until you stay
you don't have to say
anything anymore
I start to realize that
this shitty life is beautiful
in it's own fucked up way
...whatever...
Just don't go away
nem tudok újra tinédzser lenni de kurvajó a kristály
Elszìvom a békapipát kikkerhoedjéban
Sniffany Nederlandban megint túl kész van
A béka sem veszi észre, ha lassan főzik meg
Ezek itt többen szép lassan ölnek meg
Rotterdam Hools,
Majdnem Kispest
Itt a falra fújt graf
màsképp' is feest
Rotterdam Terror Corpse
Jobb ha egy szót sem szólsz!
Hogy ennyi évesen
Itt ragadtàl te is
Hàny év utàn is?
Ne vegyél mindent
túl véresen.
Hollandia elvesz
emlékeket, elpusztìtott
agysejteket, szerelmeket
Pénzt.
Jelenetet rendez, mikor
kinek kedvez, kockajàték mindez.
Hazajàrok néha, mint mosolygó kis béka
Keserédesen
...ezer évesen.
Szupermaci, ujabb strigula vagy a jegyzetfüzetemben
(De a zeehondkick meg a madamm bevallom engem basztak meg 🐸💚😬)
Kész vagyok mint a hàzifeladat
A jegyeladásban, apró szàmadat
Nem'tom mi ez a kibaszott kàosz àradat
és, mondd, miért kötök ki mindig ugyanott?
Annyiszor lekéstem azt a sàrga vonatot
Több sínen siklott ki, az is, meg az életem is
Lehetne ez puszta véletlen is
de a màniàkus séma túl gyakori ahhoz
A fogyatkozó fejezetek gátolják, hogy lapozz
***
Amikor háromszor mondom le majdnem az egészet, de azért bevásárolok hat kiló narancssárga ruhát X-Qlusive-ra. Végül mikor már rezignáltan, félrészegen, hátradőlve mindent elengedek Rotterdam Beergaardenjében, akkor csak rám nézel, hogy akarok-e jegyet én meg odacsúsztatom a telefonom feloldva, a-lanatural, minden mocskos chatablakkal megnyitva. Mire imbolyogva visszatérek a női mosdóból egy random szervált sörrel a kezemben, amiben ki tudja mi van, de enyhén darál a kép (a másik slejmet okádik induláskor pedig én szóltam, hogy valami van a piában és nem én voltam - ja, hogy hánytam? Nem emlékszem.), addigra nyertél nekem egy Supremacy jegyet. Mint aki jól végezte dolgát megint hátra vágódok a széken, eszembe juttatjátok, hogy még egy jegy kéne. Ja, hogy - legyintek. Azt is megnyeritek. Belenyalok a kristályba, teszt meg amolyan minden mindegy jelleggel. Keserű, aztán édeskés. Pure.
K. utálja ha írok róla, úgyhogy nem írok. (De azért csak írtam, bleee XD) <3
Már hazafelé megérint picit, a bulin a meleg napsütötte Brabanthallanben meg széjjelvág. Pont kellemesen, kétkörösen. Azért vicces, hogy az első adagom bevételekor egy egész sor női mosdót elkordonoznak, és egyedül állok ott. Most akkor rajtakaptak, vagy VIP vagyok?
Mit számít már, de tényleg? KUT bazmeg, Supremacyn vagyok és azt sem tudom ki játszik, mert minden ugyanúgy szól. Szépek a fények. Drága a sör. Kurva dögösek a félmeztelen kétméteres fresh holland huszonéves fiúk. Az egyik narancs legyezővel kínál, de csíkot kér. Nem kell legyező, amúgy is van már kettő, az egyiket úgy találtam. Törött volt, de örökbe fogadtam. Az MDMA erősítő a haldokló empátiám. Nem panaszkodom, öt percet nem ültem a bulin, végig verettem, ahogy kell, jó volt azért, de már most a Pandemoniumot várom. Pedig ott, na ott aztán biztosan nem lesz megváltás az Infinite Chamberben. :D (BTW ha valaki tud egy kis megváltást, csere is érdekel.)
***
Amikor háromszor mondom le majdnem az egészet, de azért bevásárolok hat kiló narancssárga ruhát X-Qlusive-ra. Végül mikor már rezignáltan, félrészegen, hátradőlve mindent elengedek Rotterdam Beergaardenjében, akkor csak rám nézel, hogy akarok-e jegyet én meg odacsúsztatom a telefonom feloldva, a-lanatural, minden mocskos chatablakkal megnyitva. Mire imbolyogva visszatérek a női mosdóból egy random szervált sörrel a kezemben, amiben ki tudja mi van, de enyhén darál a kép (a másik slejmet okádik induláskor pedig én szóltam, hogy valami van a piában és nem én voltam - ja, hogy hánytam? Nem emlékszem.), addigra nyertél nekem egy Supremacy jegyet. Mint aki jól végezte dolgát megint hátra vágódok a széken, eszembe juttatjátok, hogy még egy jegy kéne. Ja, hogy - legyintek. Azt is megnyeritek. Belenyalok a kristályba, teszt meg amolyan minden mindegy jelleggel. Keserű, aztán édeskés. Pure.
K. utálja ha írok róla, úgyhogy nem írok. (De azért csak írtam, bleee XD) <3
Már hazafelé megérint picit, a bulin a meleg napsütötte Brabanthallanben meg széjjelvág. Pont kellemesen, kétkörösen. Azért vicces, hogy az első adagom bevételekor egy egész sor női mosdót elkordonoznak mire előkecmergek, és egyedül állok ott a sornyi toitoi előtt. Most akkor rajtakaptak, vagy VIP vagyok?
Mit számít már, de tényleg? KUT bazmeg, Supremacyn vagyok és azt sem tudom ki játszik, mert minden ugyanúgy szól. Szépek a fények. Drága a sör. Kurva dögösek a félmeztelen kétméteres fresh holland huszonéves fiúk. Az egyik narancs legyezővel kínál, de csíkot kér. Nem kell legyező, amúgy is van már kettő, az egyiket úgy találtam. Törött volt, de örökbe fogadtam. Az MDMA erősíti a haldokló empátiám. Nem panaszkodom, öt percet nem ültem a bulin, végig verettem, ahogy kell, jó volt azért, de már most a Pandemoniumot várom. Pedig ott, na ott aztán biztosan nem lesz megváltás az Infinite Chamberben. :D (BTW ha valaki tud egy kis megváltást, csere is érdekel.)
PS: nem'tom. Ez itt most nem egy Supremacy beszámoló. Persze, jó volt, meg minden, de az időzítés, a betegség, a lemondások, a sold out és a pótlék X-Qlusive volkliedje énekkórista kilátásai annyira lehoztak az életről, mint háromnapos lejövő egy normális fesztivál után, csak ez sajna a before volt. De azért a káosz rendre intett, alakult itt minden is, még több is, mint kellett volna. Azért Furyant szétadtam, csak ezek a félórás szettek még az én kattogó óraművemben is furcsa időzavart képeztek. Legalább Gay Zero Project sem mert ilyen ultradivat kislány HS-t tolni ezen az eventen. Nem mondom, hogy maga volt a sötétség, de azért közelítgetett a szürke ötven árnyalatához. Baszott ez, csak nem akkorát. Vagy az én toleranciám és ingerküszöböm tolódott túl. Meg amúgy is imádok panaszkodni.
"Akartam írni, hogy "Parts of you are not yours" – this part is art. Ez a te (p)ar(t)s poetica-d. Zseniális." - Sniffany
Ahol a magyar származás az irodalmi angollal találkozik a kortárs káosz alkotás teremtő erejével. Az a multilinguális nyelvhasználati szint, ahová még Sniffany-nak is fejlődnie kell. Ez itt a bakELIT art-cult, only for the occult <3
....a többieknek ez már túl bonyolult.
Love letters to Beloved Cities – Pt. 1
-
As soon as I’d arrived to meet you for the first time, I’d left you almost immediately.
Parts of you are not yours, but independent elements bound to your proximity.
I had not even gotten to know you, whereupon I’d realized, suddenly:
I’d never even known me.
Just like that, I was thrust, inadvertently, into a whirlwind of proclivity.
-
Two-thirds of the year you are cruel; battering me with inequity.
That latter third though. Heh,
I became ensnared by magical prophecy.
With no chance for respite or recourse, I resolved never to resign myself to destiny.
“Rather than submit to thy dominance, I choose oblivion!”
You are so near, and yet still: so far away.
-
What then, I wonder, draws me back to you,
Again and again,
Interminably?
Is it your calm assertiveness? A kind of minimalist, orderly beauty?
Or is it the wildness hidden underneath your skin,
Not even a veneer, simply: translucency?
That peculiar way you have civilized your noble savagery?
-
You are so near, and yet still: so far away.
And vast distances are difficult to traverse, with many a danger
Along the way.
But in your stead, I wouldn’t be surprised, should I suddenly
Appear again and again, having made my foray.
Until such time, do me a favour and never change, ma chérie.
- Én meg nem hiszek a szerelemben és Auschwitzban.
- Amíg elhiszed, hogy van Auschwitz, addig nincs szerelem. Auschwitzban is létezik szerelem, szöges drótháló mögött, félholtra soványodva, fogatlanul. Amíg ebben hiszel, élsz. Tudod mi a bad trip? A bad trip nem létezik. Van az, amikor a sínen fekszel magatehetetlenül, miután egész éjjel kutyákkal kerestettek és jön a vonat... De aztán felvirrad a nap a Balaton felett és te csak bámulod az elsuhanó fákat az ablakon át és lélegzel, mert még életben vagy. Már nem számít első, vagy másod osztályon utazol-e. Nem számít hiszel-e Auschwitzban, nem számít hiszel-e a szerelemben. Csak az számít, hogy élsz, hogy új nap virrad a Balaton, a Velencei tó, vagy a Balti-tenger felett.
***
(A 15 éves Nirvana pólós lány a majálison hitt az obszidiánban.)
***
Nevemet fújod fel a faladra
könyvem lapjaira macskakaparva
szavaid analóg rotringceruzáddal
írom,
Vizualizálok, hangtalan hadarom
Az Ördög ma is eljött, de már nem akarom
ugyanott végezni a Pokolban égetni
hogy képes legyek még némi örömet érezni
Romlott vagyok, retkes és bevallom élvezem
de korántsem olyan rossz, mint ahogy képzelem
Szárnyalok, zuhanok, sötétben ébredek
Haltam már meg elégszer, most végre élhetek
a lehetőséggel, az emberi esendőséggel....
Valami apró jó még maradt mélyen bennem
intuitív hang súgja meg mit kéne itt tennem
Démoni a vágyam
Angyali a szárnyam
Glória a fejem felett
Igaz szentté váltam
....a nagy szart ahhoz én már
túl sok mocskot láttam
Itt ma nem lesz 420-as poszt basszátok meg
mer’ úgyis mindig széjjel vagyok szívva
a szemem alatti táskákból ez arcomra van írva
Százezerszer csalódtam már, s rogytam össze sírva
A próza nem megy, se nem ez a versnek csúfolt líra.
Betépve zen buddha helyett csak szorongok, ha shiva
nyolc karjába venne,
nem lennék hét fő bűnbe esve
parázslana megtekerve
blunt vagy varázspálca,
ködös álca füstös tánca
indica, sativa
rosszul megírt szatíra
csupán az életem
a felénél eldekekkelem.
Nevetnék csak száraz szájjal
Alkoholtól foszló májjal
Keserédes hamis bájjal
Megsodort örömmel
Zöld füstös közönnyel
A belső hangomnak màr nem tudok hazudni Hiàba a gyógyszer, ő nem akar aludni
Hiàba itatom alkohollal, ha szomjas
Tompàn duruzsoló kuruzslóként oktat
Nem hasznàl a szó és nem hasznàl a szer
mi megannyi mocskot szőnyeg alà seper.
A belső hang halkan, de élesen felel
A tagadás oly' szorgosan hiàba terel
Egykoron élt egy nő, ki mára élő se nem holt
Valaha két lába, szép ívelő szája és orcája volt.
Homokóra alakjában meleg vér csordogált
Öregedett volna, tán még ma is róla szólna
Egy régi mese, nóta, vagy hozzá megírt óda
Míg az idő egy emberöltőn át folydogált
Nem is emlékszem már, hogy is szólt tovább...
Ízelt négy pár lába, áldozata kába
A sarokban várva, éjjel lesben állva
várt. Hiába fájt a csendes üres kis szoba
Szorgalmasan szociális hálót szőtt oda;
Benne nyíló sötét virág, más világra
kaput nyitó ősi mandala;
Átlók futnak kereszt formán szimmetriában
Apró cseppek gyöngyöznek az örök hiányban
Körkörösen szögbe záró kristályos szálak
Örvénylő sötét fénylő portálból az árnyak
kavarognak, csavarodnak, egyre hívnak
Kelepcében vergődve keservesen sírnak
Ösztönösen engedtek az Özvegy hívó szavának
Ellenállni nem tudtak a nekik szőtt csapdának
Fogva tartja őket a pókhálóból álló anomália;
A tér és idő a mértani középben ketté vált
Bele ragadt hím, ki a Fekete Özveggyel hált
Örök sorsa fonalát újra és újra szövi
Mígnem emlékét őrizve, meg nem öli
Elengedni nem képes őt, hiába távozott
A pókká torzult női démon erre kárhozott.
Magányra és vágyra
Feladott talányra
Kéretlen életre
Végtelen évekre
Élettelen, lélektelen
Férfiakkal teli
erejét így nyer
Testüket tekeri
szoros gúzsba köti
belőlük táplálkozik,
egyedül árválkodik
szövevényes pókhálójában.
Rá már nem maradt
ki emlékezne
élő, aki érezhetne
A pókasszony így tengődve
fakul a homályban.
Egy emberöltő óta gubbasztott a szobácska jobb felső sarkában. Ritkán változtatott pozíciót, többnyire dermedten vegetált. Alvásparalízishez hasonló állapot volt ez, az embereknél így hívják azt, ha álmodnak, mégis éber tudatuknál élik végig az álmot.
A rémálmot, melyből nem lehet felébredni. A démon árnyéka ott van a falon, de mégsem tudsz elmenekülni. A tested bénult, az elméd élénk, a félelmed valós.
A szemközti sarokban lévő friss hálón apró vízcseppek gyöngyöződve verték vissza a falak, s az ő távoli alakjának torz képmását. Mint egy gömbölyded üveggolyó, úgy mosta el a Fekete Özvegy fekete potrohát, kecses, hosszú, ízelt lábai a pókháló szálaival párhuzamosan nyúltak el a cseppek tükörképében. A plafon beázott a túl sok esőzéstől, de a háló szilárdan ellenállt a víznek, noha egykor az is olyan cseppfolyós halmazállapotban termelődött testében. A levegőn megkristályosodva alkotott tökéletes, sokszögletű pókhálórendszert. A fekete özvegy különleges mandalát szőtt a hálójába. Nyolc szög zárt be nyolc vízcseppet, minden szál között. A vízcseppek mellett szimmetrikus párhuzamban sávok futottak, közepe felé fokozatosan csökkenve, keskenyedve.
A közepében gondosan és szorosan körbetekert rovar pihent, pont ahol az Özvegy a kicsiny, üres részt hagyta. Egy kiskaput.
Sehovà sem tartozom de mindenhovà odacsapódom Mint gazdàtlan golyó a retro flippergépben, vagy csocsóasztal ferdén lejtő lapjàn nem tudom, hogy ezek alapjàn mi értelme újrakezdeni itt nem lehet màst csak időt és türelmet veszteni. Emlékszem a régi iskolàm halljàra, meg az egykor dohànyfüstös kocsma alkoholosfilccel telefirkàlt WC falàra. Az elkopott nevekre és bölcsességekre történelmet ìró, repülő évekre megannyi àlom, még több tévképzet lassan múló, gyorsan kiújuló fàjdalomérzet.
Nincs olyan olyan rezsim ami elhalgattatna téged
Akvàriumba fulladva leled meg a véged
A pàlinka 40 fokos, de miért éppen India?
Elszívom, legyen az sativa vagy indica
Némó nyomàban
A kapitalizmus koràban
Miert nem keltél koràbban?
Aranyat lelnél a Korànban
Ha nyitott lennél a keleti kultúràra
Làtszik, hogy nem jàrtàl Ozoràra
Hiàba zabàlod két pofàra
A pszichedelika kaput nyit a vilàgra
Ha felfogod, mint légzsàk az ütközést
Az egészben làtod a mozaik tükrözést
A mindenség és semmi nem volt hiàba
Valaki valamit kevert a piàba
Nem halászlé amit eszel
és amit tudat alatt teszel
A tudatmódosìtàs tudatos
Önkìvületi önkéntelensége
Nem süllyedtél még a szintjére
Ne süllyedj ennél is mélyebbre
Az elmúlt tìz év elég egy életre...
inspired by everyone és mert nem tudom befogni a pofám
LMBTQ, PLUR vagy namastégeci
mindegy mi szól a háttérben
ha jó a cucc ő akkor is vereti
fiatal még a test és az éjszaka
megteheti
a maradék felet is
megeheti
rideg hangzásra vonaglik ezer hőfokon égve
mindenki technos, aki máshova nem fért be
szubkultúra
akupunktúra – nem, ha belövöd vénásan
asszed menő vagy, ha túltolod tréfásan
vicsorogsz, de az évek csak szaladnak
az om jellel a junkiek majd szentté avatnak
nincs itt bűn, mert emlékezet sincs
a rastafari hagyományát őrző tincs
a szemedbe lóg és nem látod tőle
a valóságot, nem látod az életet
szintetikával színezed az éveket
Mit rejtegetsz olyannyira
sötét napszemüveg mögött?
Tág pupillád alagutja végén
a fény megfakult és törött…?
Humanity is lost Society is broken Am I even human?
Politics is fucked up, beyond repair People being fed lies, they don't care Facts don't matter, we make our own truth Fake news defining us, destroying youth
Load up the guns, display the powers Trust no one, fuck up the place
Fight fire with fire is what they chose The guns keep blasting, we all lose Last man standing, with our family We all lost faith in humanity
Load up the guns, display the powers Trust no one, fuck up the place
Load up the guns
Display the powers
Load up the guns
All for nothing, reclaim what's ours Load up the guns and display the powers Trust no one, fuck up the place We all destroy the human race
Bennem rejlő kettősség Mind feketében jàr
Egyikük két làbbal a földön
A màsik fellegekben szàll
Az erősebbik elkap ha zuhanok
Àrnyak közt hangtalan suhanok
Magamba, a földre
Mögém lép, anyàm
helyett vesz ölbe
Mìg a màsik zokog lélekszakadva
A fekete amazon helyette harcba
megy, szàguld, sötét szìve szikla
Acélkék szemében gyilkos szikra
villan
elillan
Ők kìsérnek önmagamként
Végig rajta őrangyalként
Vagy még annàl is messzebbre
Egymàst metsző utakon elveszve
A kàosz labirintusàban bolyongok
Isabelle pleure, Isabelle rit
Voudrait se perdre,
un instant une nuit
Isabelle fume,
Isabelle jouie
Elle crame ses cigarettes,
Isa craint l'ennui
Isabelle est simple,
commune comme il dit, Stupide Isabelle,
intelligente quand elle fuit
AJÁNLOM AZ OLDALT
