Felejtsd el azt, ki az egekig emel
Ha meg olyanja van, éppen
a föld alá teper
Felejtsd el a csajos buta filmeket
A felhők fölött három méterrel
hosszan szállni nem lehet
Ki azt állítja
elméd kábítja
Édes szívem, téged mind hiteget
Nézz tükörbe, szállj a földre
Lépj a körbe, ki csalt tőrbe?
E fellegek nem bárányok;
viharos érzelmeid kék egén
fellengző és rosszul eső
rád zúduló bálványok.
Nárcisztikus, pszichotikus
bőröd alá beférkőző járványok
illúzióba csomagolt hátrányok
Tedd mérlegre, nézz csak szembe
kivel estél voltaképpen szerelembe?
Benned a tűz, tápláld magad
ne mástól várj csodát
Tépd le végre a kényelmetlen,
lassan ölő kodependenciát
Nézz magadra! csodaszép vagy
A nőiség benned lakozik
Mint az égbolton egy fényfolt
Napszakonként pont úgy változik
Bízz magadban
Ne szép szavakban
és amit mondok, az nem férfi gyűlölet
de amiben eddig hittél, anyáid nyomdokaiba
léptél, szorongatva félig éltél – hamis bűvölet.
Àrnyat jàrni éjjel làtni a mozdulatlan Üres fehér falon Tarot lapot màsnak vetni Modern boszorkànysàg vajon? Egy vércsepp elég a lapra ìrt àtokkal teli holdkor Bolond holdkór Hisztérikus misztérium Vagy skizofrénia? Ha van varàzslat fekete és fehér màgia?
- a másvilággal jól vigyázz,
ne idézz és ne ingázz! Ez beteg mània Spiritualitásba menekült a valósàgból kitaszìtott Szegény pària
Mesélj nekem magadról,
Mondd el milyen vagy!
Te miként definiàlod
A féltett identitàsod?
A nyelved, az orszàgod
A vilàgot ahogy làtod;
A bőröd szìne, a lányod
A szülőanyàd, a párod
A zenei fő irànyod
Az összes apró hiànyod
A sötétben a magànyod
Meg nem fejtett talànyod
Úgy féled a halálod
Mégis a holnapot vàrod
Hogy szebb, másabb vagy
jobb legyen - az emberi faj
mit tegyen, hatalmat honnan
vegyen, önmagàról dönteni
A létet màsként tölteni
Mint az előre meghatàrozott
...ki àltal?
Láncreakció
vagy kémiai
Sötét vízió
foglyai
vagyunk mindannyian
nézd, az a forma már
nagyon kivan
Kivagyok én is
de ki vagy te
hogy tőlem kérsz?
Nem félsz?
Hogy amit adok méreg
Az energia, mit beengedek
élősködő féreg
Kizárom az érzést
Kizárom a realitást
Nem keresem többé
a felelőst, a hibást
Valami mást
akarok
vágyom
hiányolom
hogy pontosan mit
talán holnap megálmodom
Minden, minden túl monoton
de legalább a hang sztereo
mint egy sztereotípia
a delíriumban nem fáj úgy
a jelen kori disztópia
több szólamú szimfónia
a beszélt nyelv csak irónia
ciklikusan ismétlődő agónia
Und diese schwarzgekleideten Wesen Werden Pillen mit sich tragen Die sie an uns Menschen Als Geschenke überreicht hätten
Pillen gegen die Traurigkeit Hätten sie uns geschenkt
Amikor a basszus jobban megbasz,
mint akármelyikőtök
Fétisem a beat a kick a drop én
ettől telítődök
Nem kell más csak révület, tíz
masszív óra rave
A pultos rám néz
- Egy mentes víz
Ha az óra hajnal négyet üt
a sárga lasztival együtt
Szétszaggat a kép
A testem feszül
elmém szárnyal
Ez oly' mocskosan szép
Sápatag színek mindenütt, a reggel sötét, de fényesek a hajnalcsillagok Egy nap tàn mindent, s testemből egy darabot is végleg itt hagyok Fájdalomból szakítok ki foszlányharagot tudom jól, nem ellenem szól; ez minden, mit tudott vagy ennyit sem és nekem csupán ennyi maradott Élő még az, mi számomra már réges-rég halott. Meg nem fogant magzatot túl hosszan vajúdott köldökzsinór nélkül idegenül világra hozott meddő anya, néma fattya, ki másnak sokat; önmagának többet hazudott.
Mindegy mit a tegnap halmoz, Szörnyeket a holnap majd hoz
Te mosolyogj csak tovàbb!
Az inszomnia túl rég mardos Àrny szegődik üres falhoz
Szorongàs a szobàd
Óraműként benned kattog Sajàt szìvverésed hallod
De te nevess bàtran tovàbb!
Ha emészt, ha szétszed Eltűnik sajàt valódi képed Az egész màr nem a te részed
Csak mosolyogj, mosolyogj tovàbb!
Mìg elfolyik minden csepp vêred Amìg él elfedett feledett éned
Te addig nevess tovàbb...!
Képes vagy-e csak ennyire A negédesség, mondd, ìzlik-e? Elvàràsok álarcàban tellik le a lét. Tudsz-e még mélyen belenézni a semmibe Örülni a végtelennek tűnő léttelennek Jàtszani és megjàtszani Valami màsnak làtszani
Az üresség bennem olyan éles Keresztülszúrja az alkohol tompasàgàt
Nem tudom az àll belém vagy az asztal sarka
Beàllok én is, hàtha nem rugózom többet rajta
Kàr, hogy fél óra múlva az egészet kipiselem
annak a csehónak a leszakadt mosdójàban
A sört az ideiglenes àlnyugalom làtszatàban
Egy random faszi fűzi a fejem bànatàban
Van valami fura a hàzi pia pàrlatàban
Csekély borravaló marad utànam
és egy kör alakú pohàrlenyomat a repedt asztallapon
Amit ott hagyok némi frusztràció - egy kisebb vagyon
Àlmatag vagyok és kiégett, de a hiàny, a semmi,
meg, hogy milyen kényszeresen boldogtalannak lenni
Keresztülszúrja az alkohol tompasàgàt...
Tükröm, tükröm Mondd meg nékem Mozaikban melyik énem Mutatkozik épnek éppen? Szilànkosra tört személyem Szàz félelmem, szàz szeszélyem Ott rejtőzik a veszélyem Valamelyik szegletében Sötét sejlő feketében Démon rejlik a szemében Nyugta nincs a feledésben Csak őrület a keresésben Hat làb mélyre temetésben Koporsóban, tetemében Gyermektelen feleségben Viszonzatlan szeretésben Minden apró repedésben Ott vagyok, ott keringek Ebben a végtelen Léttelen Töredezett tükörlabirintusban Ott vagyok az összes rìtusban Fertőző molekula a vìrusban Fennkölt, hol alpàri stìlusban Àtkozlak, marlak és magamhoz kötlek Beléd kapaszkodom, a mélységbe löklek...
Fuck that Fuck it or Don't give a fuck about anyone's crap It's a fuckin trip trap Fuck the RIP On my grave All I do was Misbehave Fuck trash people Fuck da system Fuck da world Fuck everything And fuck everybody Fuck you Fuck me Who the fuck you think you are fuckin' with? Go fuck yourself Fuck till you can Fuck till die Fuck till cry Fuck me dry, give a try Fuck my ears with High BPM lullaby
Hozzàm szól a szálló holt lelkek imája Bennem testesül meg azok sötét shivàja A betegnek, a torz létre kàrhozottnak Az önkéntelenül vérrel àldozottnak Mind a hat karom karmokban végződik Hatszàzhatvanhat karma mint mantra ismétlődik; Egy keringő, Egy gyermekdal Mìg elevenen fel nem fal. Egy kezem àtkoz Egy kezem elvesz Egy mindent lerombol miközben tervez Egy segìt rajtad Egy kérőn nyúl feléd Egy mérgezett ételt tesz eléd erre a megterìtett takaros asztalra Tàn elpusztulunk mindketten hajnalra A nappal együtt kelek, Nyugovóra sosem térek vele A szìvem gyűlölettel, Elmém démonokkal tele.
A versekből kiveszik a rìm és a ritmika Elmarad a szabàly, porba fullad az etika Nincsenek màr jambusok és trocheusok Csak simpek, instapicsàk és fuckboyok Bàrmilyen jó vagy több làjkot kap Valaki màs Nincs igazi tàrs. Ahogyan a nyelv butul, stabilan bàstya Nem-e lehetne-e kettőfélbe' a skangot màra?! Se rím Se ív Se semmi Analfabéta korban Értelmetlen költőnek lenni.
Ha falakba ütközöl ne àllj meg Csak fess rà szìneket Fess rà egy egész elképzelt életet Fújd le az összes kötelező programot Gondold újra az egyenes éleket Hogy mivel töltöd ki az egyes éveket Miért szàmolod vissza a napokat? Te osztod vagy neked osztanak lapokat? Szìnezz, képzelj, alkoss belőlük magadnak vilàgokat Fújd tele képzelettel, ahogy a szél fújja a tenger felett repülő siràlyokat Itt nincs màs szabadsàg, csak ami a fejedben még létezik Ne feledd; a nagy egészet apró részletek képezik...
I feel you duck, I feel you.... És egyszerre az összes francia ìrót megértettem. A romlàs viràgai bűzlenek a romlàs vilàgàban A mindennapi betevő kenyér a fàjdalom e bàbeli poliszémiàban Tűz a nap és a levegő forróbb a pokolnàl steril utópiàban Az összes itt pózol gucciban, pradaban Szellemi szegénység tele pénztàrcàban A rothadàs gyökerezik minden pàlmafàban Elvesztettem magam a fehér kànaànban A tengerben úszom-e vagy a kék halàlban?
Kodependencia és visszacsatolàs Belülről marcangoló àlmos làtomàs Ez még messze nem az az àllomàs, ahovà magamba érkezem meg; Nem vàr ott senki más. Kevéske érzés és túl sok ìtélet Megannyi megvetés, zéró kìmélet Lélegzem, létezem - ettől ez nem élet; Csupán egy annak csúfolt olcsó replika Előre kódoltan futtatott ekliptika. Ha befelé tekintek is benneteket làtlak Üres papìrra, mint jegyzeteket hànylak A valószínűség a szìntelen void maga Ha mindennek vége, akkor oda térek haza Folyik szűntelen és fàjóan üres Mint egy útszéli lotyó; bàr legalàbb nem rühes A szàja csalóka, a keze ügyes Butuskànak tűnik, mégis szemfüles Vigyàzz vele, de màsokkal jobban! Az intuició benned , ha haragra lobban Szúr, nyugtalan, de sohasem alkuszik El ne nyomd! Alatta az ördög aluszik, A legtöbb baràtod a szemedbe hazudik...
AJÁNLOM AZ OLDALT
