A belső hangomnak màr nem tudok hazudni
Hiàba a gyógyszer, ő nem akar aludni
Hiàba itatom alkohollal, ha szomjas
Tompàn duruzsoló kuruzslóként oktat
Nem hasznàl a szó és nem hasznàl a szer
mi megannyi mocskot szőnyeg alà seper.
A belső hang halkan, de élesen felel
A tagadás oly' szorgosan hiàba terel

Mit szólsz hozzá?

Ruhák by  @horizont_desig

 

Bennem rejlő kettősség
Mind feketében jàr
Egyikük két làbbal a földön
A màsik fellegekben szàll
Az erősebbik elkap ha zuhanok
Àrnyak közt hangtalan suhanok
Magamba, a földre
Mögém lép, anyàm
helyett vesz ölbe
Mìg a màsik zokog lélekszakadva
A fekete amazon helyette harcba
megy, szàguld, sötét szìve szikla
Acélkék szemében gyilkos szikra
villan 
elillan
Ők kìsérnek önmagamként
Végig rajta őrangyalként
Vagy még annàl is messzebbre
Egymàst metsző utakon elveszve
A kàosz labirintusàban bolyongok

 

 

 

 

Isabelle pleure,
Isabelle rit
Voudrait se perdre,
un instant une nuit
Isabelle fume,
Isabelle jouie
Elle crame ses cigarettes,
Isa craint l'ennui
Isabelle est simple,
commune comme il dit,
Stupide Isabelle,
intelligente quand elle fuit

Mit szólsz hozzá?

Rajz by by @korodi.viktor.patrik

 

Mesélj nekem magadról,
Mondd el milyen vagy!
Te miként definiàlod
A féltett identitàsod?
A nyelved, az orszàgod
A vilàgot ahogy làtod;
A bőröd szìne, a lányod
A szülőanyàd, a párod
A zenei fő irànyod
Az összes apró hiànyod
A sötétben a magànyod
Meg nem fejtett talànyod
Úgy féled a halálod
Mégis a holnapot vàrod
Hogy szebb, másabb vagy
jobb legyen - az emberi faj
mit tegyen, hatalmat honnan
vegyen, önmagàról dönteni
A létet màsként tölteni
Mint az előre meghatàrozott
...ki àltal?

Mit szólsz hozzá?

 

Ti mind akartok valamit,

de nem mind ugyanazt,

előjöttök, ott, itt, emitt,

és hozzátok a katyvaszt,

s bár sokszor úgy jöttetek,

hogy csak hoztunk és adnánk,

szótlanul ültem köztetek

és vártam, hogy lecsapjon ránk

az éhség, mert ez az, éhség és semmi más

és jött is titkos nyelven a várt vallomás:

nekem a lelked kell, nekem a tested,

nekem a tisztaságod, nekem a retked,

üres vagyok, segíts, tölts ki,

tele vagyok, feszít, önts ki,

de csak akkor, ha én akarom és kérem,

az értékedet is mindig így mérem,

tükröm legyél, mutass meg engem

- én pedig szántalak, szó nélkül mentem,

mert segíteni akartam, mert küldetésnek hittem,

de megtanultam végül, hogy nem ér ez lófaszt sem,

bár ma is mindig ott vagyok, ahol ott kell lennem,

de keresztjük, már tudom, nem az én keresztem,

kísérnem szabad csak, vezetnem soha,

így köszönthet rám a nyugalom kora

írta: Queen of the Stones

Mit szólsz hozzá?

Rajzolta: Lew

 

Bizonyos ajtók ha feltárulnak

Oly sok mindent elàrulnak

 A vilàgról alkotott képem képletesen

végletesen

végérvényesen

tudatommal

együtt módosult

 Annyi szìn és érzés àramlik

Vibràlón fölém tornyosul

Elnyel, beszippant, elragad, eltemet

Visszatérni onnét — nem is tudom honnét... —

Csak transzformációként lehet

S ha lehetne màsként, akkor sem akarnék

Màr nem is ismerek rá, ki az aki volnék...

Csak azt tudom, ki voltam

Üres àrny a földi pokolban

Börtönbe zàrt szabad spirit

Humanoid apró halandóban.

Az a realitàsnak kikiáltott valósàg

– Bàrki agyszüleménye is legyen:

Neki ajànlom: heroic dózist egyen! –

a létfenntartàs, csak az kényszerît

A rendszer bedaràl, kiéget, émelyìt

Bennem új rétegeket képez minden utazàs

Asztràlsìkon, dimenziókban való kutatás

A visszatérés mindig egy mélyebb zuhanàs

Mìg nincs màr lejjebb, se' feljebb

Csak kàosz és végtelen kattogàs

Bad tripnek nevezett làzas làtomàs

 Kiégett lélek, üres receptorok

 Hiàba, egyre többet és többet tolok

Növények, tablettàk, cseppek, porok

Szintetikus létformàk, fejlett korok

gyermeke vagyok, a pakk magzatburok

 abba szültek engem, grammra kimérve

Azt mondjàk mérgezem magam

- bár innen nem jutok ki élve.

 Legalàbb az eltöltött idő legyen teli,

mint a felezősàv nélkul gyàrtott eki

Itt igaz szeretetet régóta nincs

csak instant endorfin, kemikál kincs;

az MDMA love kitölti szìvemben a hiànyt

Vastag csìk amfetamin mutatja meg az irànyt,

Ha K-holeba esve pixelek közt el talàlnék tévedni

 A zöld füstben visszatalàlok a múltamon révedni

A jövőt tervezve előre készkedni, lépkedni,

Magamba szàllok vissza.

 Sosem voltam és nem is leszek soha tiszta;

Megbékélek végül a világegyetemmel,

jól lakom a megkeresett kenyeremmel

az elfogadás egységben áll hálával és kegyelemmel

a karma mint mély életvonal összeér a tenyeremmel,

A  felsőbb erőben, a nagy egészben nincsen jogom kétkedni

Okozat és cél az, miért embertestben értelmet nyert létezni

Mit szólsz hozzá?

 

A versekből kiveszik a rìm és a ritmika
Elmarad a szabàly, porba fullad az etika
Nincsenek màr jambusok és trocheusok
Csak simpek, instapicsàk és fuckboyok
Bàrmilyen jó vagy több làjkot kap
Valaki màs
Nincs igazi tàrs.
Ahogyan a nyelv butul, stabilan bàstya
Nem-e lehetne-e kettőfélbe' a skangot màra?!
Se rím
Se ív
Se semmi
Analfabéta korban
Értelmetlen költőnek lenni.

#Rajz by @korodi.viktor.patrik
#napivers #sajatidezet
 

Mit szólsz hozzá?

 

Ha falakba ütközöl ne àllj meg
Csak fess rà szìneket
Fess rà egy egész elképzelt életet
Fújd le az összes kötelező programot
Gondold újra az egyenes éleket
Hogy mivel töltöd ki az egyes éveket
Miért szàmolod vissza a napokat?
Te osztod vagy neked osztanak lapokat?
Szìnezz, képzelj, alkoss belőlük magadnak vilàgokat
Fújd tele képzelettel, ahogy a szél fújja a tenger felett repülő siràlyokat
Itt nincs màs szabadsàg, csak ami a fejedben még létezik
Ne feledd; a nagy egészet apró részletek képezik...

 

 

Mit szólsz hozzá?

 

I feel you duck, I feel you....
És egyszerre az összes francia ìrót megértettem.
A romlàs viràgai bűzlenek a romlàs vilàgàban
A mindennapi betevő kenyér a fàjdalom e bàbeli poliszémiàban
Tűz a nap és a levegő forróbb a pokolnàl steril utópiàban
Az összes itt pózol gucciban, pradaban
Szellemi szegénység tele pénztàrcàban
A rothadàs gyökerezik minden pàlmafàban
Elvesztettem magam a fehér kànaànban
A tengerben úszom-e vagy a kék halàlban?

 

Mit szólsz hozzá?

 

Kodependencia és visszacsatolàs
Belülről marcangoló àlmos làtomàs
Ez még messze nem az az àllomàs,
ahovà magamba érkezem meg;
Nem vàr ott senki más.
Kevéske érzés és túl sok ìtélet
Megannyi megvetés, zéró kìmélet
Lélegzem, létezem - ettől ez nem élet;
Csupán egy annak csúfolt olcsó replika
Előre kódoltan futtatott ekliptika.
Ha befelé tekintek is benneteket làtlak
Üres papìrra, mint jegyzeteket hànylak
A valószínűség a szìntelen void maga
Ha mindennek vége, akkor oda térek haza
Folyik szűntelen és fàjóan üres
Mint egy útszéli lotyó;
bàr legalàbb nem rühes
A szàja csalóka, a keze ügyes
Butuskànak tűnik, mégis szemfüles
Vigyàzz vele, de màsokkal jobban!
Az intuició benned , ha haragra lobban
Szúr, nyugtalan, de sohasem alkuszik
El ne nyomd! Alatta az ördög aluszik,
A legtöbb baràtod a szemedbe hazudik...

 

Rajzolta: @diana_hercegno

Mit szólsz hozzá?

 

Ennyi maradt belőled:
Üres szàlló szotyihèj a szèlben
Napraforgó voltàl
Èn àrnyèkfoszlàny
Hàlàtlan vèg, kit nem èr a fèny
Olajban oldódó olcsó erèny
Illúzióval hàl a remèny
Szìvem, az èlet nem lànyregèny
Mindegy màr, nekem elèg, ha kemèny
Kinek több adatott, az legyen szerèny!
Apró magokat szórok az út mentèn
Hàtha eltèvednèk a bànat jókedvèn
Idelent a sötètben, a halàlsoron
Elaprózódtam a nègyeshatoson...

Mit szólsz hozzá?