Alja feneketlen, mély a nyúl üreg

Nem kandikálnak ki belőle fülek

Nyuszika félős, nyuszika ugrik

Előbukkan aztan megint elbújik

Alja feneketlen, túl mély a nyúl üreg

Hallgatóznak a hosszúkàs fülek

Nyuszika félős, nyuszika ugrik

Répàt ropogtatva föld alà bújik

Ne kövesd odaát a kék nyulat

Zsebórája nem valós időt mutat

Pórul jàr ki màs vilàgi alagútban kutat

Csodaorszàg nem létezik, a nyúl ugrat

Ne válassz rossz utat!

Mit szólsz hozzá?

Rajz by Soós Kitti

 

Egykoron élt egy nő, ki mára élő se nem holt
Valaha két lába, szép ívelő szája és orcája volt.
Homokóra alakjában meleg vér csordogált
Öregedett volna, tán még ma is róla szólna
Egy régi mese, nóta, vagy hozzá megírt óda
Míg az idő egy emberöltőn át folydogált
Nem is emlékszem már, hogy is szólt tovább...

Ízelt négy pár lába, áldozata kába
A sarokban várva, éjjel lesben állva
várt. Hiába fájt a csendes üres kis szoba
Szorgalmasan szociális hálót szőtt oda;
Benne nyíló sötét virág, más világra
kaput nyitó ősi mandala;

Átlók futnak kereszt formán szimmetriában
Apró cseppek gyöngyöznek az örök hiányban
Körkörösen szögbe záró kristályos szálak
Örvénylő sötét fénylő portálból az árnyak
kavarognak, csavarodnak, egyre hívnak
Kelepcében vergődve keservesen sírnak
Ösztönösen engedtek az Özvegy hívó szavának
Ellenállni nem tudtak a nekik szőtt csapdának
Fogva tartja őket a pókhálóból álló anomália;
A tér és idő a mértani középben ketté vált
Bele ragadt hím, ki a Fekete Özveggyel hált
Örök sorsa fonalát újra és újra szövi
Mígnem emlékét őrizve, meg nem öli
Elengedni nem képes őt, hiába távozott
A pókká torzult női démon erre kárhozott.

 

Magányra és vágyra
Feladott talányra
Kéretlen életre
Végtelen évekre
Élettelen, lélektelen
Férfiakkal teli
erejét így nyer
Testüket tekeri
szoros gúzsba köti
belőlük táplálkozik,
egyedül árválkodik
szövevényes pókhálójában.
Rá már nem maradt
ki emlékezne
élő, aki érezhetne
A pókasszony így tengődve
fakul a homályban.

 

 

 

Egy emberöltő óta gubbasztott a szobácska jobb felső sarkában. Ritkán változtatott pozíciót, többnyire dermedten vegetált. Alvásparalízishez hasonló állapot volt ez, az embereknél így hívják azt, ha álmodnak, mégis éber tudatuknál élik végig az álmot.
A rémálmot, melyből nem lehet felébredni. A démon árnyéka ott van a falon, de mégsem tudsz elmenekülni. A tested bénult, az elméd élénk, a félelmed valós.
A szemközti sarokban lévő friss hálón apró vízcseppek gyöngyöződve verték vissza a falak, s az ő távoli alakjának torz képmását. Mint egy gömbölyded üveggolyó, úgy mosta el a Fekete Özvegy fekete potrohát, kecses, hosszú, ízelt lábai a pókháló szálaival párhuzamosan nyúltak el a cseppek tükörképében. A plafon beázott a túl sok esőzéstől, de a háló szilárdan ellenállt a víznek, noha egykor az is olyan cseppfolyós halmazállapotban termelődött testében. A levegőn megkristályosodva alkotott tökéletes, sokszögletű pókhálórendszert. A fekete özvegy különleges mandalát szőtt a hálójába. Nyolc szög zárt be nyolc vízcseppet, minden szál között. A vízcseppek mellett szimmetrikus párhuzamban sávok futottak, közepe felé fokozatosan csökkenve, keskenyedve.
A közepében gondosan és szorosan körbetekert rovar pihent, pont ahol az Özvegy a kicsiny, üres részt hagyta. Egy kiskaput.

 

Mit szólsz hozzá?

 

 

 

Rajz by  @silenttwins.art

 

Àrnyat jàrni éjjel làtni
a mozdulatlan
Üres fehér falon
Tarot lapot màsnak vetni
Modern boszorkànysàg vajon?
Egy vércsepp elég
a lapra ìrt àtokkal
teli holdkor
Bolond holdkór
Hisztérikus misztérium
Vagy skizofrénia?
Ha van varàzslat fekete
és fehér màgia?
- a másvilággal jól vigyázz,
ne idézz és ne ingázz!
Ez beteg mània
Spiritualitásba menekült
a valósàgból kitaszìtott
Szegény pària

 

Mit szólsz hozzá?

Rajz by by @korodi.viktor.patrik

 

Mesélj nekem magadról,
Mondd el milyen vagy!
Te miként definiàlod
A féltett identitàsod?
A nyelved, az orszàgod
A vilàgot ahogy làtod;
A bőröd szìne, a lányod
A szülőanyàd, a párod
A zenei fő irànyod
Az összes apró hiànyod
A sötétben a magànyod
Meg nem fejtett talànyod
Úgy féled a halálod
Mégis a holnapot vàrod
Hogy szebb, másabb vagy
jobb legyen - az emberi faj
mit tegyen, hatalmat honnan
vegyen, önmagàról dönteni
A létet màsként tölteni
Mint az előre meghatàrozott
...ki àltal?

Mit szólsz hozzá?

Rajzolta: Lew

 

Bizonyos ajtók ha feltárulnak

Oly sok mindent elàrulnak

 A vilàgról alkotott képem képletesen

végletesen

végérvényesen

tudatommal

együtt módosult

 Annyi szìn és érzés àramlik

Vibràlón fölém tornyosul

Elnyel, beszippant, elragad, eltemet

Visszatérni onnét — nem is tudom honnét... —

Csak transzformációként lehet

S ha lehetne màsként, akkor sem akarnék

Màr nem is ismerek rá, ki az aki volnék...

Csak azt tudom, ki voltam

Üres àrny a földi pokolban

Börtönbe zàrt szabad spirit

Humanoid apró halandóban.

Az a realitàsnak kikiáltott valósàg

– Bàrki agyszüleménye is legyen:

Neki ajànlom: heroic dózist egyen! –

a létfenntartàs, csak az kényszerît

A rendszer bedaràl, kiéget, émelyìt

Bennem új rétegeket képez minden utazàs

Asztràlsìkon, dimenziókban való kutatás

A visszatérés mindig egy mélyebb zuhanàs

Mìg nincs màr lejjebb, se' feljebb

Csak kàosz és végtelen kattogàs

Bad tripnek nevezett làzas làtomàs

 Kiégett lélek, üres receptorok

 Hiàba, egyre többet és többet tolok

Növények, tablettàk, cseppek, porok

Szintetikus létformàk, fejlett korok

gyermeke vagyok, a pakk magzatburok

 abba szültek engem, grammra kimérve

Azt mondjàk mérgezem magam

- bár innen nem jutok ki élve.

 Legalàbb az eltöltött idő legyen teli,

mint a felezősàv nélkul gyàrtott eki

Itt igaz szeretetet régóta nincs

csak instant endorfin, kemikál kincs;

az MDMA love kitölti szìvemben a hiànyt

Vastag csìk amfetamin mutatja meg az irànyt,

Ha K-holeba esve pixelek közt el talàlnék tévedni

 A zöld füstben visszatalàlok a múltamon révedni

A jövőt tervezve előre készkedni, lépkedni,

Magamba szàllok vissza.

 Sosem voltam és nem is leszek soha tiszta;

Megbékélek végül a világegyetemmel,

jól lakom a megkeresett kenyeremmel

az elfogadás egységben áll hálával és kegyelemmel

a karma mint mély életvonal összeér a tenyeremmel,

A  felsőbb erőben, a nagy egészben nincsen jogom kétkedni

Okozat és cél az, miért embertestben értelmet nyert létezni

Mit szólsz hozzá?

 

Rajz by @korodi.viktor.patrik

A pàrna mire fejed hajtod
Rémàlmaid ébren tartod

Lehetne bàr puhàbb

Mindegy mit a tegnap halmoz,
Szörnyeket a holnap majd hoz

Te mosolyogj csak tovàbb!

Az inszomnia túl rég mardos
Àrny szegődik üres falhoz

Szorongàs a szobàd

Óraműként benned kattog
Sajàt szìvverésed hallod

De te nevess bàtran tovàbb!

Ha emészt, ha szétszed
Eltűnik sajàt valódi képed
Az egész màr nem a te részed

Csak mosolyogj, mosolyogj tovàbb!

Mìg elfolyik minden csepp vêred
Amìg él elfedett feledett éned

Te addig nevess tovàbb...!

Képes vagy-e csak ennyire
A negédesség, mondd, ìzlik-e?
Elvàràsok álarcàban tellik le
a lét. Tudsz-e még mélyen
belenézni a semmibe
Örülni a végtelennek
tűnő léttelennek
Jàtszani és megjàtszani
Valami màsnak làtszani

És csak mosolyogni töretlenül tovàbb...?

Mit szólsz hozzá?

 

Hozzàm szól a szálló holt lelkek imája
Bennem testesül meg azok sötét shivàja
A betegnek, a torz létre kàrhozottnak
Az önkéntelenül vérrel àldozottnak
Mind a hat karom karmokban végződik
Hatszàzhatvanhat karma mint
mantra ismétlődik;
Egy keringő,
Egy gyermekdal
Mìg elevenen
fel nem fal.
Egy kezem àtkoz
Egy kezem elvesz
Egy mindent lerombol
miközben tervez
Egy segìt rajtad
Egy kérőn nyúl feléd
Egy mérgezett ételt tesz eléd
erre a megterìtett takaros asztalra
Tàn elpusztulunk mindketten hajnalra
A nappal együtt kelek,
Nyugovóra sosem térek vele
A szìvem gyűlölettel,
Elmém démonokkal tele.

#Rajz by @korodi.viktor.patrik

Mit szólsz hozzá?

 

A versekből kiveszik a rìm és a ritmika
Elmarad a szabàly, porba fullad az etika
Nincsenek màr jambusok és trocheusok
Csak simpek, instapicsàk és fuckboyok
Bàrmilyen jó vagy több làjkot kap
Valaki màs
Nincs igazi tàrs.
Ahogyan a nyelv butul, stabilan bàstya
Nem-e lehetne-e kettőfélbe' a skangot màra?!
Se rím
Se ív
Se semmi
Analfabéta korban
Értelmetlen költőnek lenni.

#Rajz by @korodi.viktor.patrik
#napivers #sajatidezet
 

Mit szólsz hozzá?

 

Kodependencia és visszacsatolàs
Belülről marcangoló àlmos làtomàs
Ez még messze nem az az àllomàs,
ahovà magamba érkezem meg;
Nem vàr ott senki más.
Kevéske érzés és túl sok ìtélet
Megannyi megvetés, zéró kìmélet
Lélegzem, létezem - ettől ez nem élet;
Csupán egy annak csúfolt olcsó replika
Előre kódoltan futtatott ekliptika.
Ha befelé tekintek is benneteket làtlak
Üres papìrra, mint jegyzeteket hànylak
A valószínűség a szìntelen void maga
Ha mindennek vége, akkor oda térek haza
Folyik szűntelen és fàjóan üres
Mint egy útszéli lotyó;
bàr legalàbb nem rühes
A szàja csalóka, a keze ügyes
Butuskànak tűnik, mégis szemfüles
Vigyàzz vele, de màsokkal jobban!
Az intuició benned , ha haragra lobban
Szúr, nyugtalan, de sohasem alkuszik
El ne nyomd! Alatta az ördög aluszik,
A legtöbb baràtod a szemedbe hazudik...

 

Rajzolta: @diana_hercegno

Mit szólsz hozzá?

 

Nézd meg a többit is a youtube chanelen! :)

Mit szólsz hozzá?

 

 

Közönyös arccal vèrzek el
Tàplàlkozzatok belőle!
Az èlet vize ez
Belefulladok.
A bànatos üressèg
folyik előre mint
örök forràsból
fakadó vìzesès
Feneketlen tò
Elmerülök belè
Süllyedek lefelè
ameddig tudok.

 

Rajzolta: Lew

 

Mit szólsz hozzá?

Mit szólsz hozzá?